Az Integratív Enneagram kérdőív az Enneagram területén tevékenykedő számos úttörő kollektív tudására és tapasztalatára épül. Az iEQ9 fejlesztőiként szeretnénk kifejezni hálánkat a szakértőknek, filozófusoknak és gyakorlati szakembereknek a modell mai megértéséhez és alkalmazásához nyújtott hozzájárulásukért.Dirk Cloete | az Integrative Enneagram Solutions alapítója
További elnevezések: kilenc személyiségtípus, Enneagram típus, kilenc típus, személyiségtípus.
Bár az Enneagram pontos eredetét máig homály fedi, minden fellelhető bizonyíték egy kultúrákon és térségeken átívelő, hosszú és összetett történetet igazol – a gyökerek különféle matematikai, filozófiai és szellemi hagyományokból táplálkoznak.
Az Enneagram modern rendszere az ősi filozófiai, szellemi tanítások és a huszadik századi pszichológia szintézise. Célunk, hogy méltó módon emlékezzünk meg a nagyszerű gondolkodókról, akik segítettek megalkotni a személyiség és a fejlődés e hatékony modelljét.
Görög gyökerek
Az „Enneagram” kifejezés a görög „ennéa” (kilenc) és „gramma” (ábra, alakzat) szavakból ered.
Ennea -> Kilenc
Gram -> Modell / Pontok / Írott vagy rajzolt ábra
Egyes szerzők határozott szúfi gyökereket feltételeznek. Érdemes megjegyezni azonban, hogy ez korántsem jellemző minden szúfi irányzatra. Mások a korai keresztény misztikával (Evagriosz és más sivatagi atyák) való kapcsolatokat emelik ki.
Az Enneagram szimbólumának töredékei egészen a klasszikus görög korig vezethetők vissza, ahol a három, a hét és a kilenc matematikai mintázata fontos szerepet játszott a korai eposzokban, a mítoszokban, a filozófiában és a matematikában – jelezve e számsor kiemelt jelentőségét az ókori művekben és gondolkodásban.
Egyes kutatók szerint az Enneagram szimbólumának változatai a pitagoreus matematikusok szakrális geometriájában és misztikus matematikájában is fellelhetők. A későbbi hagyomány szerint Pitagorasz egyiptomi tanítóitól tanulta, hogy a számok jelentik a kozmosz teremtésének megértéséhez a kulcsot. Russ Hudson külön előadást tartott az Enneagram eredetéről, kitérve az egyiptomi enneádra és arra, miként kapcsolódnak a metafizikai erők és számok a rendszer gyökereihez.
Néhány szerző a kilenc pontot az újplatonizmus alapítójához, Plótinoszhoz (i. sz. kb. 204–270) köti, akinek kilencrészes gyűjteménybe rendezett írásai (az Enneádok) az emberi természetben visszatükröződő isteni tulajdonságokat taglalják. Munkássága később döntő hatást gyakorolt a nyugati és a közel-keleti gondolkodásra olyan gondolkodók révén, mint Hippói Szent Ágoston, a kappadókiai atyák és a sivatagi atyák, Aquinói Szent Tamás vagy Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész. A keresztény szerzetesek később ezekből a görög vétkekből és erényekből alakították ki a hét főbűn jól ismert lajstromát.
Ez a bűnlista közvetlenül a 4. századi keresztény szerzetes, Pontoszi Evagriosz (i. sz. kb. 345–399) műveire támaszkodott, aki nyolc Logiszmoit, vagyis a spirituális utat gátló „gonosz gondolatot” vagy „démont” különített el: a falánkságot, a paráznaságot, a fösvénységet, a szomorúságot, a haragot, az acediát (a lélek fásult kimerültségét), a hiú dicsőséget és a gőgöt. Ezek a fogalmak képezik az Enneagram szenvedélyeinek közvetlen előzményét.
Bár közvetlen leszármazási vonal nem igazolható ebből az időszakból, számos fontos előkép és kilences rendszer jelent meg:
Az egyik legkorábbi feltételezett előfutár a katalán filozófus és teológus, Ramon Llull munkásságában található.
Ars Magna (1305) című művében Llull felvetette, hogy a tudás minden területén létezik néhány alapvető, vitathatatlan igazság, és minden jelenség megérthető ezen elemi igazságok kombinációinak vizsgálatával. Koncentrikus körökből álló, kilences aspektuscsoportokat ábrázoló diagramot alkotott, amelynek egyike meglepően pontosan megfeleltethető az Enneagram vétkeinek. A hét főbűnhöz Llull még kettőt adott hozzá – a hazugságot és a kitartás hiányát –, így kilencet kapott. Oscar Ichazo később ezt a listát vette át: az Enneagram kilenc szenvedélye valójában a hét főbűn plusz kettő. Ichazo e kettőt megtévesztésnek és félelemnek nevezte. Llull állhatatlansága igen közel áll a kétség fogalmához, amelyet az iEQ9 a 6-os típus szenvedélyeként jelöl meg.
Más, részben jóval régebbi, részben későbbi iskolák és hagyományok is tükrözik ezeket a korai, formáló gondolatokat, többek között:
A történeti hűség megköveteli annak leszögezését, hogy e középkori szálak után közel 600 éves szakadék következik, amelyből nem maradt fenn írásos adat az Enneagram szimbólumának mai formájában való használatáról. Noha a titkos tanítások gyakran szájhagyomány útján öröklődtek, nincs folyamatos, hiteles dokumentáció, amely összekötné ezeket a korai kilences rendszereket az Enneagram 20. századi felbukkanásával. Ez teszi George Gurdjieff munkásságát a szimbólum történetében kulcsfontosságú, sőt sok szempontból teljesen új kezdetté.
Az Enneagram újkori története a rejtélyes örmény-görög szellemi keresővel, George Ivanovich Gurdjieff-fel (kb. 1866–1949) kezdődik. A Kaukázus soknemzetiségű közegében nevelkedett Gurdjieff két évtizeden át gyűjtötte az ezoterikus tudás morzsáit Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten, majd ezeket ötvözte kora élvonalbeli európai pszichológiájával – a hipnózissal, a feltételes reflexek elméletével és William James figyelemkutatásaival. Ebből született meg a Negyedik Út, egy olyan fejlődési ösvény, amelyet a hétköznapi élet forgatagában kell járni, nem pedig kolostorokban, ásramokban vagy fakírok sátraiban.
1914 és 1917 között moszkvai és szentpétervári zárt köröknek mutatta be a titokzatos, kilencágú csillagot – a mai Enneagramot. Miután a háború véget vetett e csoportok munkájának, nyugatra költözött, és 1922-ben a Párizs melletti Château du Prieuré-ben megalapította az Ember Harmonikus Fejlődésének Intézetét. A szimbólum nyomtatásban először 1920-ban jelent meg Konstantinápolyban, majd 1949-ben vált szélesebb körben ismertté P. D. Ouspensky Egy ismeretlen tanítás töredékei című könyvének megjelenésével, amely Gurdjieff tanításait dolgozta fel. Gurdjieff számára ez az alakzat nem tipológia volt, hanem egy egyetemes folyamatábra, amelyet két kozmikus alapelv irányít: a Három törvénye (belső háromszög: aktív, befogadó és kibékítő erők) és a Hét törvénye (külső hexád 1-4-2-8-5-7: a zenei oktávokban és a pszichológiai változásban megfigyelhető átalakulási minta). Hangsúlyozta a kulcsfontosságú pillanatokban szükséges tudatos „lökések” fontosságát, amelyek megakadályozzák, hogy bármely folyamat – legyen az egy üzleti terv vagy egy újévi fogadalom – letérjen az útjáról.
Alapvető fontosságú, hogy Gurdjieff szóbeli tanításai olyan pszichológiai térképet tartalmaztak, amely a mai Személyiség Enneagramjának több alappillérét is megelőlegezte:
Noha a fősodorbeli nézet szerint Gurdjieff soha nem tanított kilenc rögzített személyiségtípusból álló rendszert, és az Enneagramot kizárólag a folyamatok egyetemes algoritmusaként alkalmazta, létezik egy másik meggyőző elmélet is. Gurdjieff allegorikus műveinek – például a Találkozások rendkívüli emberekkel című könyvnek – figyelmes olvasata arra utal, hogy mély, bár rejtett ismeretekkel rendelkezett a kilenc személyiségszerkezetről. E megközelítés szerint nem nyílt rendszerként oktatta a típusokat, hanem karakterportréiba kódolva rejtette el őket, és a nyílt tanítást a legbelső körének tartotta fenn. Ebből a szempontból a későbbi úttörő, Oscar Ichazo szerepe abban állt, hogy elsőként tárta a nyilvánosság elé ezt a rejtett tudást, Claudio Naranjo pedig briliáns szintetizálóként átültette azt a modern pszichológia nyelvére.
Akár csak az alapokat fektette le Gurdjieff, akár egy teljes rejtett rendszert közvetített, a szimbólum eredetét a legendás Szarmung Testvériségnek tulajdonította. Mindemellett kitartott amellett, hogy a tanítás hitelessége tapasztalaton alapul, nem mítoszokon: „Mindent a saját laboratóriumodban – önmagadban – ellenőrizz!”
Gurdjieff dinamikus szimbólumától a kilenc személyiségtípus formális rendszeréig vezető hatalmas lépést fél évszázaddal később tették meg. Az utazás ezen következő szakasza – Oscar Ichazo és Claudio Naranjo vezetésével – Gurdjieff azon felismerésére épült, hogy a tartós változáshoz a fej, a szív és a test összehangolt működésére van szükség: pontosan azokra az erőkre, amelyeket az Enneagram belső háromszöge szimbolizál.
Az Enneagram útja a személyiség világába az 1960-as években, az Emberi Potenciál Mozgalom termékeny talaján kezdődött, a bolíviai születésű filozófus, Oscar Ichazo (1931–2020) fellépésével. Az általa Chilében, 1968-ban alapított Arica Iskolában Ichazo volt az első, aki pszichológiai jelentést kapcsolt az Enneagram szimbólumához. Egy általa protoanalízisnek nevezett rendszert tanított, amely a kilenc pontot vétkekkel (szenvedélyekkel), erényekkel és ego-fixációkkal kapcsolta össze. Munkájának középpontjában az az elgondolás állt, hogy minden ember veleszületett „lényegét” elhomályosítja a gyermekkorban kialakuló „ego”-fixáció. Ichazo teremtette meg a kilenc típus alapvető spirituális és pszichológiai „vázát”, hatékony keretet adva az önmegvalósításnak.
A ma használt, gazdag személyiségleírásokat ezt követően a chilei pszichiáter, Claudio Naranjo (1932–2019) dolgozta ki. Miután Ichazónál tanult, Naranjo kézbe vette ezt a pszichológiai vázat, és hatalmas léptékű szintézisbe kezdett. Ichazo modelljét ötvözte a saját, alaklélektanban (Gestalt-terápia), pszichoanalízisben és akadémiai pszichológiában szerzett mély tapasztalataival, hogy kidolgozza a kilenc személyiségtípus részletes portréit. Az Ichazo által felvázolt 27 altípus-kulcsra támaszkodva Naranjo bontotta ki azokat a részletes pszichológiai 27 altípus karakterprofilokká, amelyeket ma használunk. Naranjo tanítási módszerének lényeges része volt – amelyet SAT (Seekers After Truth – Igazságkeresők) csoportjaiban fejlesztett ki – az élő interjúpanelek úttörő alkalmazása, amelyekkel szemléletesen mutatta be az egyes típusok jellegzetességeit. Naranjo mindig elismerte, hogy a protoanalízis váza Ichazótól származik, de a modern Személyiség Enneagramját az ő szintézise teremtette meg. Ez a különbségtétel, valamint a két férfi közötti személyes és elvi szakadás az 1970–71-es aricai képzés után oda vezetett, hogy Naranjo önállóan kezdte tanítani saját változatát, amely a modern Enneagram mozgalom forrásává vált. Hatalmas hozzájárulása az Enneagramhoz nem elszigetelt elméleti munka volt, hanem szerves része egész életen át tartó belső zarándoklatának, amelyet „Up and Down the Holy Mountain” című önéletrajzában örökített meg.
Néhány keresztény kritikus aggályokat fogalmazott meg a személyiség Enneagramjának eredetével kapcsolatban. Ezek a fenntartások nagyrészt Naranjo két fogalmának félreértelmezéséből fakadnak. Egy interjú során Claudio Naranjo megemlítette, hogy az Enneagram kidolgozása közben „fokozott tudatállapotokat” és „automatikus írást” alkalmazott – ezeket a technikákat pedig egyesek megpróbálták úgy beállítani, mintha „démoni erők közvetítéséről” lett volna szó.
Az alábbiakban áttekintjük azokat az eseményeket, amelyek elvezettek a kilenc típusleírás és a 27 altípus megalkotásához, valamint Naranjo pszichológiai, pszichometriai és személyiségtani képzettségét. Célunk, hogy tisztázzuk, mit jelent valójában az „automatikus írás” és a „fokozott tudatállapot”, és ezzel eloszlassuk a munkásságával kapcsolatos esetleges bizonytalanságokat.
Naranjo nyilvános előadásaiban gyakran Oscar Ichazót nevezte az Enneagram apjának, önmagát pedig az anyjának. Kifejtette, hogy az alapvető gondolatmagvakat Oscartól kapta, a többit pedig maga bontotta ki és töltötte meg tartalommal. Noha George Gurdjieff mutatta be a tanítványainak az Enneagram ábráját (a belső háromszöget és az 142857-es számsort) 1914 és 1917 között, és ez P. D. Ouspensky leírása révén jutott el a szélesebb nyilvánossághoz, valójában Ichazo volt az, aki elsőként kapcsolta a kilenc szenvedélyt (vétket), az erényeket, a szent ideákat és a 27 altípus-kulcsot az Enneagram diagramjához – ezt az ötletet Ramon Llull Ars Magna (1305) című művének hasonló ábrájában látta meg. Nem teljesen tisztázott, mi egyebet adott még át Ichazo Naranjónak; itt a hangsúly azon fejlesztéseken van, amelyeket Naranjo maga hozott létre.
Tekintsük át röviden Naranjo széles körű szakmai hátterét a pszichológia, a pszichiátria, a meditáció és a tudatos jelenlét területén, valamint elmélyült ismereteit a különféle szellemi és filozófiai hagyományok tanításaiban.
Dr. Claudio Naranjo nem az akadémiai körökön kívül tevékenykedő misztikus volt, hanem orvos, kutató és pszichiáter, aki szorosan együttműködött vezető pszichológusokkal. Olyan úttörőkkel dolgozott együtt, mint Raymond Cattell a pszichometria terén (a vonásfaktor-analízis kifejlesztője) vagy Gordon Allport a személyiségelmélet területén. Az Esalen Intézet meghatározó alakjaként és a Gestalt-terápia megalapítója, Fritz Perls tanítványaként az Emberi Potenciál Mozgalom sűrűjében alkotott.
Nyilvános beszédeiben és tanításaiban Naranjo gyakran nevezte Oscar Ichazót a személyiség Enneagramjának „apjának”, saját magát pedig az „anyjának”.
E szakmai háttér fényében Naranjo alkotói folyamata a valós összefüggéseiben értelmezhető. A részletes típusleírások kidolgozásakor „fokozott tudatállapotokat” és „automatikus írást” alkalmazott.
Naranjo áttörést hozó érdeme végső soron az volt, hogy fegyelmezett elméjével belépett a mély kreatív áramlás állapotába, és ezzel képessé vált Ichazo elvont vázát saját gazdag klinikai és pszichológiai ismereteivel egyesíteni a Személyiség Enneagramjának azon átfogó, gyakorlati rendszerévé, amelyet ma mindannyian használunk.
Claudio Naranjo 1971 körül kezdte oktatni a Személyiség Enneagramját az általa vezetett Igazságkeresők (Seekers After Truth) csoportokban a kaliforniai Berkeley-ben. A résztvevők megállapodtak az anyag bizalmas kezelésében. Ez az egyezség nem maradt sokáig érvényben, és a tudás kiszivárgásának módja alapjaiban határozta meg a későbbi fejleményeket.
A csoport egyik tagja, a jezsuita pap Bob Ochs a chicagói Loyola Egyetemen kezdte tanítani a tanultakat. Innen terjedt el a jezsuita közösségekben és a katolikus lelkigyakorlatos központokban, többnyire kézről kézre adott jegyzetek formájában.
Ezek a könyvek milliókhoz juttatták el az Enneagramot, és a szakma rendkívül sokat köszönhet nekik. Lényeges kérdés azonban, hogyan jutottak hozzá a szerzők az anyaghoz. Sem Helen Palmer, sem Don Riso nem tanult Claudio Naranjónál. Palmer másodkézből, a berkeley-i csoport egyik tagján keresztül jutott az anyaghoz, és Naranjót mindössze egyetlen nyilvános előadáson látta tanítani. Riso a jezsuiták között köröző jegyzetekből dolgozott. Nem vett részt a loyolai órákon, és Naranjónál sem tanult soha.
Ezután mindketten valódi alkotókedvvel építkeztek a rendelkezésükre álló ismeretekre. Azonban csak részleges képet kaptak Naranjo tanításáról. Különösen a 27 altípus – amelyet Naranjo kulcsfontosságúnak tartott az azonos típushoz tartozó emberek közötti különbségek megértéséhez – hiányzott évtizedeken át a köztudatban élő Enneagramból.
Ez az oka annak, hogy az iEQ9 közvetlenül a tiszta forráshoz nyúl vissza. Az alapító, Dirk Cloete személyesen tanult Claudio Naranjónál, így az iEQ9 Naranjo 27 altípusát pontosan úgy alkalmazza, ahogyan ő tanította. Tudj meg többet a 27 altípusról.
Az Enneagram modern történetének kiemelkedő mérföldköve volt az első Nemzetközi Enneagram Konferencia, amelyet 1994-ben rendeztek meg a Stanford Egyetemen. Ezt a korszakalkotó eseményt Dr. David Daniels kezdeményezte, aki akkoriban a Stanford Egyetem Orvostudományi Karának klinikai pszichiátria professzora volt. Helen Palmerrel közösen vezették a konferenciát, amely új szintre emelte az Enneagram szakmai elismertségét mint személyiségrendszert.
Pszichológusok, spirituális tanítók, coachok és üzleti szakemberek érkeztek a világ minden tájáról, hogy megosszák kutatásaikat és eszmét cseréljenek. A konferencia híressé vált arról, hogy élő interjúpaneleket alkalmazott, ahol az egyes típusok képviselői saját tapasztalataikról számoltak be. Ez a Palmer és Daniels által képviselt „narratív hagyomány” az esemény központi pillérévé vált, és döntő szerepet játszott az Enneagram szélesebb körű megismertetésében. A konferencián betöltött szerepe mellett Dr. Daniels kifejlesztette a Stanford Enneagram Discovery Inventory-t is, amely a kilenc leíró bekezdésre épülő önálló típusmeghatározás egyik korai és meghatározó eszköze lett.
Az esemény sikere arra ösztönözte az előadók és tanítók egy csoportját, hogy megalapítsák a Nemzetközi Enneagram Egyesületet (IEA). Az IEA alapítói között volt Maria Beesing, David Daniels, Theodorre Donson, Andreas Ebert, Russ Hudson, Jerry Wagner, Kathy Hurley, Patrick O'Leary, Helen Palmer és Don Riso.
Ebben az időszakban a népszerű Enneagramot többnyire a 27 altípus nélkül oktatták. Ez a helyzet 2004 után változott meg, amikor Claudio Naranjo a Nemzetközi Enneagram Egyesület konferenciáján bemutatta az altípusokat. Beatrice Chestnut a teljes előadást lejegyezte. Később elkezdte tanítani az altípusokat, jegyzeteket adott ki róluk, majd 2013-ban megjelentette The Complete Enneagram című művét, amelyben bemutatja az egyes altípusokhoz tartozó emberek történeteit. Maga a modell Naranjo munkája, de Chestnut írásai tették azt könnyen érthetővé és hozzáférhetővé a nagyközönség számára.
2011-ben Dirk Cloete megalapította az Integrative Enneagram Solutions vállalatot, és elindította az iEQ9-et, egy olyan Enneagram kérdőívet, amely Naranjo 27 altípusára épül.
El kell ismernünk a szakterület kortárs teoretikusainak és fejlesztőinek munkásságát is: Mark Bodnarczuk, Sandra Maitri, A. H. Almaas (szent ideák), Beatrice Chestnut, Dirk Cloete, Ginger Lapid-Bogda, Katherine Fauvre, Mario Sikora, Russ Hudson, Don Riso, Uranio Paes, Ian Morgan Cron és még sokan mások. Könyveikkel, podcastjaikkal és tanításaikkal meghatározó szerepet játszottak abban, hogy az Enneagram eljusson a keresők és szakemberek új nemzedékéhez.
Fedezd fel a típusodat, altípusodat és fejlődési utadat egy személyre szabott jelentésből. Az iEQ9 egy intelligens, dinamikusan alkalmazkodó kérdőív: a kérdések a válaszaid alapján alakulnak, így több mint 2000 lehetőségből mindenki 175 kérdést válaszol meg. A kitöltés mintegy 30 percet vesz igénybe, a jelentésed pedig részletesen bemutatja az Enneagram profilodat, az altípusodat (a 27 közül), a központokat, mindkét szomszédos szárny típus hatását, a vonalakat, az integráció szintjeit, valamint a megterhelés hat dimenzióját. Öt nyelven, 63 944 személy bevonásával validálva. A jelentések ára USD 60-tól indul. 30 napon belüli teljes pénzvisszafizetés, ha még nem nyitottad meg a felmérési linket.
Töltsd ki az Enneagram tesztet